TestvérVárosok Kenyere - Városi Ünnepség

Apáti-Nagy Lajos Gazsó János Izsó Gábor nyugalmazott polgármester. Békés Városi Kulturális Központ, Könyvtár, Múzeum és Sport Nonprofit Kft. Belencéres Néptáncegyüttes Békés Városi Fúvószenekar

Izsó Gábor polgármester ünnepi beszéde:

Augusztusban, a gyümölcstermő nyár, ereje teljében szórja fényét, melegét a tájra. Itt az Alföldön ez a szikrázó napsütés ilyenkor már gyakran csak tarlókat talál, hiszen a búza, a jövő évi kenyér már nagyrészt learatva várja az elkövetkező időket. Érnek viszont a gyümölcsök, híznak a szőlőfürtök, kéklik a szilva, lehúzva a megrakott ágakat. Ilyenkor egyre gyakrabban eszünkbe jutnak a szüret örömei, a betakarítás jóleső nyugalma. Jól esik hát augusztusban nézelődni a határban, hiszen ez a leg optimistább hónapunk.

Az elvégzett munka és a reményteli jövendő kettőssége ölt testet az ilyenkor kisülő új kenyérben éppúgy, mint államalapításunk ünnepében.

Augusztus 20-án összefutnak a szálak, sorsunk, életünk és történelmünk szálai.

A magyar történelem legelső percétől kezdve hol remélt célként, hol boldogan megélt valóságként élt a nemzetben az önálló államiság eszménye. Ezt az eszményt öntötte formába elsőként István királyunk, befejezvén atyja nagy munkáját.

Munkájában, kitartásában legerősebb támaszként hite állt mellette, hite a munkában és hite a jövőben. A keresztény Magyarország születése nem volt egy könnyű folyamat. Sőt még a ma oly divatos reform szó is kevés lenne ama küzdelem, morális és fizikai küzdelem leírásához, melyet nagy királyunknak kellett megvívnia. Megvívnia szinte minden fronton, harcolva családjában, hazájában és Európában egyaránt.

Ma, amikor hazánk sorsa végre fordulni látszik, ma sincs könnyű dolgunk Tisztelt Békésiek.

Most is megvannak az ellenérdekelt felek itthon és külföldön egyaránt. Ám, ami Szent Istvánt erősítette segíti a ma emberét is. A kereszténység, mint új vallás a kora középkori Magyarországon csak erős közösségekben maradhatott fenn s válhatott egy tartós munka fő bázisává. Ezen közösségek kialakítása és működtetése volt az államalapítás talán legfontosabb feltétele. E nélkül minden más célkitűzés is hiábavaló lett volna.

Ma is a közösségen, közösségeken múlik a jövőnk, Tisztelt Békésiek.

Együtt gondolkodni, dolgozni és együtt hinni tudó közösségeken. A közösség azonban, jó közösség, nem születik magától. A közös hit mellett közös célokra is szükség van ahhoz, hogy egy csapat együtt élő, együtt fejlődő közösséggé érjen nem önmaga, hanem környezete hasznára.

Mindannyian láttunk már búzaszemet. Ebben az apró, aranybarna magban egy esztendő munkája, reménysége, növekedése duzzad. Legmélyén, jól elrejtve, biztonságban pedig ott szunnyad a jövő. Elkövetkező kalászok ígérete, az új élet optimizmusa, akár egy egész, jövőbeli búzatábla ereje.

Jövője vagy sorsa van-e ennek a búzaszemnek?

Az attól függ Tisztelt Békésiek, hogy kinek a tenyerén nyugszik.

Mert ha úgy fogom, ha hitetlenül engedem el, hogy valahogy majd csak megtalálja helyét a földben, akkor csak sorsa van. Sorsa, mely talán jó helyre, de talán terméketlen barázdába sodorja.

De ha hittel a szívemben, akarattal a lelkemben és céllal a fejemben fogom ezt a magot, akkor jövője van. Jövője, mert oda hullik, ahová mi szeretnénk, jövője, mert a hit egyben felelősség is. És jövője van, Tisztelt Békésiek főleg azért is, mert az ilyen magnak rengeteg munkára van szüksége, hogy betöltse küldetését. A sors lesését a széljárás kémlelését hagyjuk meg a ma is oly gyakori szerencselovagoknak, a percnyi indulatokra, érdekekre építkező nagyhangúaknak. Nekünk, Hölgyeim és Uraim, nekünk ennél többre a jövőre van szükségünk. A jövőre mely maga a hit s egyben maga a munka.

Az ember azt hihetné, hogy egy város esetében ez a közösség adott, hiszen közös a cél, meghatározottak az eszközök, korlátok, lehetőségek. Ám ez nem így van. Hiszen érző, gondolkozó emberként, ahányan vagyunk, annyiféle képpen képzeljük el, tervezzük meg ugyanazt az utat.

Békés város életét, fejlődését immár nyolcadik éve egy olyan közösség segíti, mely mindig meg tudta találni a közös célhoz a közös utat is. Ilyen közösséget alkot Békés lakossága, de ilyen, céljaiban és hitében egységes közösség az a képviselőcsoport is, melyet Önök választottak meg nyolc majd legutóbb négy éve.

Aratni csak az tud, aki vetett is, ám még ez is kevés. Vannak, voltak mindig olyanok is, akik a kaszát nagyszerűen suhogtatták, ám kévét már nem tudtak kötni. Márpedig szoros, erős kéve nélkül hajdan nem volt cséplés, nem volt liszt. Ezzel az örökre emlékezetbe vésődő szimbólumával inti nemzetét az aggódó költő, Tompa Mihály a Gólyához című versében is: "Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!"

A viszály, a széthúzás, mint régi gyengeség fel-felüti fejét történelmünk során. Mindig akad, aki kiválik a kévéből, aki indulatok, sérelmek mentén különbözteti meg magát. Ám hazánk krónikájának lapjai, sőt Békés város története is világos ítéletet mond felettük.

Hiszen jövőnk maga a közösség, az egység. Összefogva indulhatunk el optimistán, saját de városunk, hazánk céljai felé is. Egységesen, ahogy István király és támogatói tették, erős hittel a feladatra összpontosítva. Mert faladatból ma sincs hiány.

"Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban." – intette fiát, Imre herceget nagy királyunk, ami ma annyit jelent, hogy mindenkinek jutott és jut testhezálló feladat.

Ma, amikor az államalapítás mellett az új kenyér előtt is fejet hajtunk, szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki hitt ebben a városban, aki munkájával ezért a közösségért dolgozott. Aratás után jó megpihenni és számba venni a termést.

Erről szólt Békés elmúlt négy illetve nyolc éve, mint ahogy erről szólt Magyarország mögöttünk álló négy éve is, s erről szólnak az előttünk álló esztendők küzdelmei is.

De mit is jelent ma ez a szó: küzdeni. Sokan úgy gondolják, hogy az érzelmek felkorbácsolása, az indulatkeltés, a célszemély vagy közösség lejáratása már maga a küzdelem. Sokan gondolták már így, akik radikális köpönyegbe bújva melldöngetve uszítottak embert ember, közösséget közösség ellen.

Számomra ez nem küzdelem, hiszen a munkához a célszerűséghez semmi köze. Viszont ha ránézek erre a frissen ropogós cipóra, igazi küzdelmet látok benne. Látom a mindenkori földműves görnyedt alakját a kalász fölött, érzem a búzaföldért, az anyaföldért harcoló honvéd elszántságát és félelmét egyarántEz küzdelem. Mint ahogy küzdelem sok mai család élete is, a kenyérért, a ruháért, a tanulásért. Mindannyian, kiket magyarként ebbe a jelenbe helyezett a gondviselés, részesei vagyunk azonban hazánk küzdelmeinek is. Magyarként azonban-jól tudjuk ma együtt ünnepel az egész Kárpát-medence. Ezt az egységes tudatot, államiságunk töretlenségét is üzeni ma nekünk ez a kenyér. A kenyér, mely három testvértelepülés, Gyergyószentmiklós, Magyaritabé és Békés búzájából, lisztjéből sült kerek egésszé a mai napra. Szimbólumként és kézzelfogható valóságként is részese, tanúja közös ünneplésünknek. Sokat és sokan beszélnek Szent István páratlan államszervező munkájáról, kitartásáról, a mai napon. Személye, eszmeisége mára ideállá, eszménnyé nemesedett. Pedig minden címe, tiszteletre méltó eredményei mögött fontos, hogy meglássuk az embert. Az embert, aki egy volt a sok közül, úgy,hogy dolgozott, alkotott és- imádkozott. Származásánál és az őt támogató páncélos lovagok erejénél is magasabbra emelte őt a hite az egy igaz, élő Istenben. Ez a hit emelte őt ki és tartotta is meg az akkor igen népes Árpád házból. S ez a hit, mely lényéből sugárzott alkalmas volt arra is, hogy általa megtérjen egy ország is. Ez volt akkor és ez ma is a magyarok országa. Az az ország, mely nem állhat meg a hit és nem maradhat fenn a munka nélkül.

Békés város múltja és jövője e két pilléren nyugszik ma Hölgyeim és Uraim, a hiten és a munkán. S ott állunk e két pillér között mi, a mai generáció. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk e feladattal, hogy be tudunk e illeszkedni a mai Magyarország küzdelmébe.

A nagy szavak, az ígéretek, a hangoskodás ideje lejárt. Békésnek is nyugodt ám kitartó, kiszámítható de erőteljes munkára és ilyen polgárokra is van szüksége. Büszke vagyok, hogy az elmúlt nyolc esztendőben ilyen csapattal dolgozhattam és hiszem, hogy a jövőben is együtt építhetjük tovább a várost.

Nincs olyan kor, melyre ne mondhatnánk: történelmi idő.

A mát és Szent István korát mégis összeköti egy híd, az alkotás, a megújulás jövőbe vezető hídja.

Lépjünk rá és induljunk el rajta közös hittel, közös elhatározással, emelt fővel . Erre bíztat, erre hív bennünket, mindannyiunkat a mai nap, kit-kit a maga helyén. Ehhez kívánok hitet, jó erőt és egészséget mindenkinek itt Békésen, államalapításunk ünnepén.

Köszönöm, hogy meghallgattak.