Benedek Elek író 1859. szeptember 30-án született, tiszteletére szeptember 30.-a a népmese napja, amire tegnap a Korona utcai Tagóvoda ünnepélyes átadásán Czunyiné dr. Bertalan Judit közoktatásért felelős államtitkár emlékezett meg.
A mese a kisgyermekek birodalma, de kitől hallhattuk volna gyerekkorunkban a szebbnél szebb történeteket, ha nem nagyszüleinktől. Október elseje az idősek világnapja. Egymás mellett a két dátum, s együtt a két generáció. És Benedek Eleknek a mai napra is van néhány gyönyörű sora:
"Szép ifjúságnál a szép öregség Szebb,
azt minékünk elhinni tessék,
Ezt is, azt is mi megtapasztaltuk.
Nem csak örömet, bút sem sokalltuk.
Így értünk mi meg szép öregséget,
Áldunk érette, ó, Uram, Téged, -
Téged, ó, Téged!"
Az ünnepek, megemlékezések általában olyan dolgok, események körül alakulnak ki, melyeket állandónak, amelyeket emlékezésre, figyelemfelkeltésre méltónak ítél vagy ítélt egykor a társadalom.
Éppen ezért jeles napjaink vagy akár nemzeti ünnepeink is egyfajta állandóságot, stabil fogódzót jelentenek mindennapjaink zavaros világában.
Idős és szépkorú embertársaink ugyanezt a szerepet töltötték és töltik be a mindenkori családok és közösségek életében. Rájuk emlékezünk, nekik mondunk köszönetet ilyenkor, az év talán legszebb időszakában. Az éves munka dandárján túl, a hagyományos paraszti társadalomban e hónapok már könnyebb, a ház körül is elvégezhető munkák jegyében teltek. Ismét együtt volt a család s minden generáció együtt végezte a termés feldolgozását, ki-ki a maga képességei szerint.
A hagyományos, mára már ritkaságszámba menő nagycsalád dinamikáját éppen ez adta: elérhető, napi közelségben volt az elődök tapasztalata, bölcsessége, segítsége az állandóság ereje.
Ez a jelentős segítség már hajdanán is nagyon sok segítséget jelentett. Mai világunkban, a felgyorsult változások, a mind sűrűbben visszatérő problémák korában az idősebbek bölcsessége, tapasztalata nélkülözhetetlen.
Éppen ezért a régi értelemben vett, pihenéssel töltött időskor egyre későbbre tolódik, s napjaink idősei, szépkorúi sokkal aktívabbakká váltak.
Elvégzett munkájuk, értünk megélt éveik, tanításaik mind hozzátartoznak társadalmunk gazdagságához.
Biztos vagyok abban, hogy az Idősek Világnapján megállva valamennyiünk elé arcok, hangok, emlékek is szöknek most. Szülők, nagyszülők alakja elevenedik meg. A lepergő idő nyomán lassan mindannyian az időskor felé tartunk. Ám ez a folyamat ma már mégsem az emberi lét múlandóságát jelenti elsősorban. A mai kor embere számára az időskor egyre inkább jelenti a munka jó értelemben vett átértékelését, s csak másodsorban a pihenést.
Az Idősek Világnapja, amelyet 1991 óta ünnepelünk minden október elsején, talán az egyik "leg fiatalabb" a hazánkban számon tartott világnapok sorában. Az elmúlt alig több, mint húsz év alatt mégis ez az ünnep, melynek jelentése, jelentősége a legtöbbet változott. Míg korábban a tisztelet és a hála hangján szólítottuk meg e-napon időseinket, ma a megbecsülés mellett egyre gyakrabban fordulunk feléjük, Önök felé kérdéssel, kéréssel. Hiszen a történelem-noha elég közhelyszerűen, de annál fájdalmasabban- ismétli önmagát napjainkban is.
Ma divattá vált a jövő bálványozása, a felgyorsult világ igyekszik elrugaszkodni múlttól – jelentől egyaránt. Éppen Önök, a köztünk élő idősek jelentik azt a kapcsot, mely nem engedi, hogy elszakadjon egymástól a múlt és a jövő, a munka valósága és a vágyak álomvilága.
Jó tudni, hogy vannak köztünk olyanok, akik láttak már a maiakhoz hasonló hullámokat, akiknek egyszer már sikerült a hullámok tetején tartaniuk hazánkat. Talán ez is megmagyarázza azt, hogy miért is dolgozik egyre több idős ember a nyugdíj mellett: azért, mert segítségük, rutinjuk komoly támaszt jelent a mai, értékválságtól sújtott világban.
Köszönjük, köszönöm!
Kívánok mindannyiuknak hosszú, boldog, életet, mindenek előtt pedig jó egészséget. Kívánom, hogy ne fogyjon el szeretteik figyelme, tapintata, legyen derűs életük. És kérem, unokáiknak Benedek Elekként adják át saját történeteiket, hogy ez a múltból táplálkozó jelen tartalékként szolgáljon a jövő nehézségeihez és örömeihez, s hogy a jó példát megtapasztalva nekik is kedvük legyen továbbadni tudásukat, tapasztalatukat.
Isten éltesse Önöket!
