Tisztelt megemlékezők!
A legtöbb európai nemzetnek vannak hősei, lánglelkű forradalmárai, nagy királyai, császárai, lovagjai, akik helyt álltak a csatamezőn, háborúkban. Mi magyarok sem vagyunk ezzel másként. A honfoglalás, az államalapítás, tatár és török támadások korában, szabadságharcok és világháborúk éveiben híres és névtelen személyiségek gyarapították a hősök névsorát. Én most mégis azokról a hősökről szeretnék beszélni, akik nem feltétlenül fegyverrel harcoltak a nemzetért. A közéleti személyiségeknek van ugyanis egy olyan csoportja, akik önzetlenségükkel, ötleteikkel, bátorságukkal, vagyonukkal tettek a nemzet ügyéért. A XIX. század bővölködik ilyenekben. Ki tagadná ezt gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Deák Ferenc, gróf Tisza Kálmán és fia, István kapcsán? A magyar történelem talán legnagyobb mértékű fejlődése ment végbe ebben a században. Miért? A válasz egyszerű: mindenki tette a dolgát, mert tudta, hogy mit kell tennie.
Tisztelt békésiek!
Irányi Dániel születésnapja kapcsán egy jellemző XIX. századi magyar politikus sorsra emlékezünk. Bár életútja kalandos volt, de mégis tipikus, hiszen egy soknemzetiségű Magyarországon nemzetiségiként születve vállalta, hogy önkéntesen magyarrá lesz, és építi a közös hazát. A népek békés egymás mellett élésében példaképként szolgálhat nekünk. Irányi Dániel ugyanis 1822. február 24-én született meg a felvidéki Topolcon. Neve eredetileg Halbschuh Dániel volt, de még a szabadságharc előtt Irányira magyarosította. A Felvidék régi német városaiban tanult, jogi diplomát szerzett, de Pesten lett neves ügyvéd. Ott volt a márciusi ifjak között. Dolgozott az új kormány igazságügy-minisztériumában, majd Belváros-Lipótváros képviselője lett. A szabadságharc alatt volt felvidéki kormánybiztos, a főváros kormánybiztosa, az országgyűlés jegyzője. 1849. április 14-én megszavazta a Függetlenségi Nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után bujkált, majd barátjával külföldre szokott, ahol a Magyar Nemzeti Bizottmány – az emigráns magyar kormány – mellett tevékenykedett. Számos nyelven beszélt, így eligazodott a világban. Partnerei tisztelték, szerették. Itthon távollétével halálra ítélték. Párizsban újságírásból tartotta el magát. 1868-ban Pécs országgyűlési képviselővé választotta. Hazatért, de nem tett hűségesküt a császárnak. 1872-ben Békés választotta meg országgyűlési képviselőnek.
Irányi Dániel a Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt politikusa volt. A magyar országgyűlésben a leghallgatottabb szónokként tartottak számon. Ellenfelei tisztelték, barátai szerették. A teljes vallásszabadságért és a polgári házasság bevezetéséért harcolt. 1892. november 2-án, hetven évesen hunyt el. Budapesten nyugszik.
Emlékét Békésen az "úri utca" és a városházán elhelyezett szobor őrzi.
Kedves békésiek!
Napjainkban a régi erkölcsök kiveszőben vannak. Éppen most van szükség a politikus társadalomban is megemlékezni olyan közéleti személyiségekről, mint Irányi Dániel, aki elnöke volt az Erkölcsnemesítő Egyesületnek. Hamis vagyonnyilatkozatok, megvásárolt választók, korrupciós ügyek, hamis névre kiállított diplomata útlevek korában talán nem árt emlékezni egy olyan emberre, akit nem lehetett megvenni, és a halálos ítélet mellett is hazatért, szolgálni.
Békés a dualizmus éveiben ellenzéki volt, ezért is választottunk függetlenségi párti képviselőket. Békésen gyakran előfordult, hogy a város nem úszott együtt az árral, és a kormánytól eltérő színű politikust vagy pártot bízott meg a település képviseletével, vezetésével. Nem véletlenül volt városunk 1930-ban a Független Kisgazdapárt bölcsője. A fő mindezek kapcsán az, hogy a hatalom gyakorlása nem lehet öncélú, hanem Irányiról példát véve csak a közérdekeket szabad figyelembe venni. A korrupt politikusoktól pedig meg kell szabadulni.
Egy olyan Irányi Dánielre emlékezünk, aki tiszta erkölcséről és szilárd jelleméről volt ismert. Adja Isten, hogy sok ilyen politikusunk legyen!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Mucsi András
