Életkoromnál fogva sem ismerhettem olyan sokáig Durkó Sanyi bácsit, aki a múlt hétvégén ment haza az örök mennyei hazába. Halálhíre megrázott, de sajnos nem ért váratlanul. Az Úr már készítette a hazaútra. Egy évtizeden át jártunk minden hétfőn az ökumenikus imakörbe, ahol református, baptista és pünkösdi hívők imádkoznak a városért, annak jövőjéért, előremeneteléért. Mindig barátságos és kedves ember volt, feleségével, Julika nénivel a derűt és a mély hitet árasztották magukból. Bevallom, sokat tanultam tőlük. Jó, hogy az Úr városunkban ilyen embereket állított munkába. A szellemi emberek tudják, hogy fontos az ima védelme, ezt érezzük is a városban. Tudta, hogy "Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél…" (Zsid 4,12).
Békés is sokat köszönhet Durkó Sanyi bácsinak. A városban a hetvenes-nyolcvanas években "ébredés" söpört végig a cigányság körében, sokan megtértek az élő Jézus Krisztushoz, gyülekezetbe jártak, megváltozott az életük. Sanyi bácsi fáradhatatlanul járt a romákhoz, tanította, pásztorolta, segítette őket. Meglátta a szegényt, az elesettet. Városunkban viszonylag békesség van, a romák nagy része szép házakban él, iskolázottak, törekednek egy jobb életre, gyermekeik iskolázására. Ez nagyrészt a pünkösdi keresztyéneknek is köszönhető. A cigánymisszióban Isten Durkó Sándort és D. Nagy Gábort használta először. Mindannyian hálásak lehetünk ezért, különösen összehasonlítva Békést pl. Borsod vagy Szabolcs megye néhány településével.
Durkó Sándor egyúttal régi békési család sarja is volt. Laktak tanyán és városban, foglalkozott mezőgazdasággal és építőiparral. Aki ismerte, az szerette. Feleségével, Julika nénivel hét gyermeket neveltek fel tisztességben, szeretetben. A pünkösdi gyülekezetben (Drága utca) volt pénztáros, karvezető, gyermekmunkás és húsz évig gyülekezetvezető. Stabil tagja és oszlopa volt a gyülekezetnek. Az ima embere volt, aki tudott és szeretett is imádkozni. Felesége elvesztése után fejezte be a pünkösdi gyülekezet történetének megírását. Dedikált példányt küldött belőle nekem, a régi imatársnak. Hiánypótló munka.
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró…" (2Tim 3,7-8) Egy harcos élet ért véget itt a földön, de folytatódik odaát. Legyünk hálásak Durkó Sándor életéért. Temetése is igazi evangélizáció volt, hiszen minden szolgálatból az evangélium, Isten odahajló szeretetének jó híre szólt. Olyan volt a temetése, mint az élete: Istenről tett bizonyságot.
Mucsi András
Békés város
oktatási és kulturális tanácsnoka
