Egy kirándulásom alkalmával a Kettõs-Körös gátjáról körültekintve a végtelennek tûnõ szántóföldek között megbúvó sajátos kis zöld szigetre lettem figyelmes. Jobban szemügyre véve észrevettem, hogy az aprócska dombon a bodza és vadrózsa között mélyzöld orgona bontogatja éppen virágait. Mi lehetett ott? Ki ültethette oda hosszú évekkel ezelõtt azokat a bokrokat?
Hallottam már korábban Belencéresrõl és a hajdani tanyavilágot ellátó iskolájáról. Semmi kétségem nem maradt már: az egykori iskola állott azon a helyen és az egyszervolt nebulók vagy éppen tanítójuk által ültetett orgona dacol még ma is ott a múló idõvel.
Régmúlt idõk néma tanúja, egykori diákok öröme: illatos orgonavirág! Mert az iskola rég nem áll már. Elment a múló idõvel, azokkal a hajdani jókedvû, szorgalmas parasztemberekkel együtt. Elfogytak a tanyák is egy-két kivétellel.
Pedagógusként nem nehéz elképzelnem annak a régi iskolának a mindennapjait. De azt hiszem erre talán nincs is szükség, hiszen élnek még köztünk hajdani belencéresi diákok sõt tanítóik is. Õk azok, akik hitelesen, tárgyilagosan mutathatják be annak a letûnt kornak egyik jellegzetes helyszínét: a tanyasi iskolát.
Gulyás Sándor tanító úr erre a nagyszerû feladatra vállalkozott, amikor rendszerezte, majd papírra vetette a belencéresi iskola történetét. Munkája nem csak emléket állít, de tanulságul is szolgál mindannyiunk számára. Talán soha nem volt még ennyire fontos és idõszerû, hogy valaki hitelesen felemelje szavát: igenis lehetett tanítani, lehetett embert nevelni a kis iskolákban is, sõt vidéken is!
Akit tehát érdekel szûkebb történelmünk egy darabja az Turi Istvánnénál, (Békés, Szabó Dezsõ u. 44.; tel.: 634-790) érdeklõdhet a könyv után.
Ajánlom ezt a munkát tehát legelõször is mai oktatási rendszerünk megálmodóinak, másodsorban pedig mindenkinek, akit emlékei, érzelmei oda kötnek: az egykor virágzó belencéresi iskolához. Nem utolsósorban pedig nagy szeretettel ajánlom ezt a könyvet az olvasó közönség figyelmébe úgy, mint kordokumentumot és úgy is, mint tanulságos, érdekes olvasmányt. Kérem, fogadják szeretettel!