Furcsa dolog a közélet, a köz szolgálata. Míg az egyik oldal minden tudását, erejét latba vetve küzd, harcol a célért, addig sokaknak az az érdeke, hogy ezt a munkát megnehezítsék. Soha nem tartottam magam politikusnak s ebben a meggyõzõdésben az utóbbi egy év csak tovább erõsített.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy munkatársaim között a hasonló elveket vallók vannak többségben. Saját magamból kiindulva, az események sodrában is érezhetõvé, szinte tapinthatóvá vált számomra az emberekben felgyülemlett feszültség és bizonytalanság. Egyikünk sem engedheti meg magának, hogy kitérjen az égetõ problémák, a kihívások elõl és ez néha sajátos, sõt a keserû helyzet ellenére is mulatságos helyzeteket teremt.
Amikor Békést elérték a Kormány megszorításainak elsõ hullámai, magam sem hittem, hogy éppen a kormánypárt békési képviselõi kérik számon tõlünk mindazt, amit a város talpon maradásáért teszünk. Talán hiba, de a hétköznapok forgatagában nem mindig van idõm reagálni ezekre a támadásokra. Az elmúlt hét kiemelkedõ történései ellenére a helyi sajtóban megdöbbenve hallottam irodám költséges átalakításának hírét. Tény, hogy a polgármesteri iroda 13 év után átesett némi „ráncfelvarráson”. Ez annyiból állt, hogy körbenéztünk a múzeum raktárában s az önkormányzat dánfoki ingatlanában s az ott porosodó, az elmúlt évek során jócskán megfogyatkozott régi bútorok közül választottuk ki az új berendezést. Ezek segítségével sikerült az irodából egy tárgyalásokra, vendégek fogadására is alkalmas helyiséget varázsolni.