Megtisztelõ és egyben felemelõ érzés volt jelen lenni várossá nyilvánításunk 35. évfordulójára szervezett ünnepségen, biztos vagyok benne, hogy ez az évforduló sokunkat elgondolkodtat. Legtöbben végigéltük, végigdolgoztuk ezt a majd fél emberöltõnyi idõt, de itt vannak, velünk ünnepelnek ugyanakkor fiataljaink is, akik számára már természetes, hogy városban élnek, városban nõhettek fel. Pedig valójában minden valaha élt békési joggal mondhatja ezt magáról. Több magyar város történetét, hagyományait áttekintve bevallom, némileg elbizonytalanodtam ebben a 35-ös számban. Hiszen Békés, mint a vármegye központja, már a 11. században is meghatározó jelentõséggel bírt, de ha makacsul ragaszkodunk a formaságokhoz, akkor is megállapíthatjuk, hogy városunk 1460-ban kapott mezõvárosi címet. Elgondolkodtató, hogy nem találtam rajtunk kívül a mienkhez hasonló múlttal rendelkezõ várost, amely történelmi szerepe dacára épp a legutolsó, az elmúlt rendszerben történt várossá nyilvánítását ünnepelné.
De mindannyian tudjuk, hogy egy várost nem a kövek, s nem az azok mögött álló évek száma, hanem a benne élõk személyisége tehet csak naggyá.
Településünk az elmúlt évszázadok alatt sokat változott, minden kor, minden nemzedék hozzátett valamit ahhoz a képhez, amely ma mindannyiunk számára Békést jelenti. Tették ezt úgy, hogy megfeleltek a két legalapvetõbb követelménynek: az adott idõszak kihívásainak és magyarságuk által diktált kötelességeiknek. S bár szívbõl jövõ, magától értetõdõ feladat mind a kettõ, teljesítésük mindig is kitartást, céltudatosságot, de néha bizony áldozatokat is kívánt.
Ma sincs ez másképp, amikor minden egyes célt, minden megvalósuló tervet, soha nem látott akadályokon keresztül lehet csak megvalósítani. Békés város útja ilyen akadályokon keresztül vezetett a mai napig s várhatóan a jövõben sem kapunk ajándékba semmit.
Különös tisztelet és köszönet illet mindenkit, aki részt vállal vagy valaha részt vett ebbõl az embert próbáló munkából.
Névtelen hõsök, dolgos kezek sora áll mögöttünk ha végigtekintünk városunk történetén. Ugyanakkor fontos, hogy a jelenben is felismerjük és elismerjük a városért tenni akaró és tenni tudó társainkat. Büszkék lehetünk hát elõdeinkre és legyünk büszkék azokra is, akik ma kapnak elismerést azért a munkáért, amit Békésért végeztek.
Valamiért mindannyian szeretjük ezt a tájat, mindannyiunknak más és más oka van arra, amiért itt érzi otthon magát. Vannak azonban olyan eredményeink, amelyekre mindannyian büszkén tekinthetünk, amelyek így vagy úgy de ma is meghatározzák a város arculatát. Olyan fejlesztések, olyan próbálkozások voltak ezek, amelyekre Békés sokszor elsõként, mintegy példát állítva vállalkozott.
Ilyen például az 1892-ben megalapított Békési Tornaegylet, amely az elsõ vidéki sportegyesület volt hazánkban.
Éppen 65 évvel ezelõtt, 1943-ban nyilvánították hivatalosan is gyógyvízzé a békési termálkút vizét, amelyet a hévízivel egyenértékûnek ismertek el.
1949-ben itt nyílt meg az ország elsõ mûvelõdési otthona, majd ugyanez év májusában itt nyitotta meg kapuit a világháborút követõ idõszak elsõ magyar „szabadpolcos” könyvtára is. De megemlíthetjük akár az elsõ vidéki mozgókép-vetítést is, amely szintén Békéshez kötõdik.
Elismerésre méltó a város azon küzdelme is, amit mellõzöttsége ellen folytatott az 50-es, 60-as években. Az idõszak legelején szembesülnünk kellett négy tanyasi településrész leválasztásával, amely a lélekszám apadása miatt egy idõre csökkentette esélyeinket arra, hogy az akkori országos vezetés szája íze szerinti várossá válhassunk. A vas és acél országában nem sok jóra és fõleg nem sok támogatásra számíthatott ez a keleti határszélen meghúzódó kisváros. Csak a 60-as évek végén, a konszolidáció idején indult meg az Alföld urbanizációja.
A folyamatot érzékelve Békés nyomban példaértékû fejlesztésekhez fogott. Ilyen volt az ivóvízhálózat kiépítése, illetve a közigazgatási rendszer kialakítása, amely továbbra is kiszolgálta a környezõ kistelepüléseket.
Egyértelmûen megállapítjuk hát, hogy Békés, már jóval a 35 évvel ezelõtti várossá nyilvánítás elõtt is városi szerepben, és ehhez mért feladatokat ellátva mûködött. A hamarosan létrejövõ mezõgazdasági üzemek, különösen a Budapesti Mezõgazdasági Gépgyár itt létrehozott leányvállalata végre megtörte a jeget 1973-ban, hivatalosan is megkaptuk, vagy inkább visszakaptuk városi rangunkat.
Nagy, közös próbatételek is állnak mögöttünk, amelyek megmutatták azt a hatékonyságot, amelyet váratlan helyzetekben tanúsított Békés lakossága. Ilyen volt a Református Templomot, a Bérházat és az akkori Hármas Iskolát is megrongáló 1978-as földrengés, majd az 1980-as gátszakadást követõ árvíz, amely a várost övezõ tanyavilág jelentõs részét pusztította el.
A legutóbbi, 35 évvel ezelõtti várossá nyilvánítás fontos mérföldkõ Békés életében, ugyanis megteremtette a további fejlõdés lehetõségét, a modern értelemben vett városiasodás elindulását. Orvosi rendelõk, vízvezetékek, iskolák épültek ebben az idõszakban.
1990 után, demokráciában minden átalakult, ezért vált égetõen fontossá az infrastruktúra további kiépítése. Elkezdõdõdött belterületi közúthálózatunk korszerûsítése, alig néhány év alatt közös összefogással megtörtént a csatornázás is. Oktatási és kulturális intézményeinkben komoly és sikeres szakmai munka bontakozott ki, amely nagyszerû alapot teremtett a ma is eredményes mûvészeti oktatás megteremtéséhez, amely méltó gazdájává válhatott a nagyhírû Békés-Tarhosi Zenei Napoknak.
Ugyanakkor Békés a rendszerváltást kísérõ privatizáció vitathatatlan vesztesévé vált. A város jelentõs hányadának munkát adó üzemek pillanatok alatt estek szét, az egyes részegységek gyakran fillérekért kerültek új tulajdonosaikhoz, akik a még használható részeket rövid idõn belül máshova telepítették át. A magánosítás helyi gyakorlatának súlyos örökségével, a munkanélküliséggel valamennyi rendszerváltás utáni képviselõ-testületnek szembe kellett néznie Békésen.
Fontos tudnunk azt is, hogy míg Budapesten a GDP mértéke az Európai Uniós átlag 125% - a, még mindig nem beszélhetünk a többszörösen hátrányos helyzetû Békés megye felzárkózásáról.
Érzékelhetõ, hogy a Kormány fokozatosan és egyre nagyobb mértékben kíván kihátrálni az önkormányzatok mögül. Ezért a lakosságnak saját erejét összeszedve a lokálpatrióta szolidaritást erõsítve egyre nagyobb aktivitással kell a közös jövõ építésében részt vennie. Az aktív és nem öncélú közösségek, civil szervezetek mûködésének erõsödése lehet további fejlõdésünk egyik záloga.
Napjaink gazdaságpolitikája 2006-ra több önkormányzatot tett mûködésképtelenné, így Békés is jelentõs elvonásokkal szembesült és szembesül ma is.
Eredményeink, erõsségeink azok, amelyek ugyanakkor irányt mutatnak terveink megalkotásakor is. A fejlesztésekhez az Európai Unió által biztosított pályázatok útján van lehetõség. A hosszú távú fejlesztési stratégiánk alapján kiválasztott pályázatokra és ezzel kapcsolatos tervekre már eddig is több 10 millió forintot költött a város. Látni kell azonban, hogy az Unióval kapcsolatos reményeink túlzóak voltak. A pályázatok nagy része jelentõs önerõt igényel, melynek elõteremtése a szegény önkormányzatoknak természetesen csupán hitel felvételével lehetséges.
A város számára legsürgetõbb feladatnak a munkahelyteremtést tekintem, ezen a téren az önkormányzat komoly lépéseket tesz. Fontosnak tartjuk a békési termálvíz kincs még hatékonyabb kiaknázását, közkinccsé tételét, ebben az évben végre elkezdõdhetnek az uszoda munkálatai. Környezetünk, a Körösök vidéke számos kiaknázatlan lehetõséget rejt magában, idegenforgalmi versenyképességünk terén nagy elõrelépést jelentenek a már megvalósított létesítmények, és a hamarosan megvalósuló új kerékpárutak Murony és Mezõberény irányába.
Tovább kívánjuk folytatni a város úthálózatának fejlesztését, illetve szükség van az elavult ivóvízhálózat rekonstrukciójára.
A munkahelyteremtéshez, beruházások fogadásához elengedhetetlen a városba vezetõ közúthálózat korszerûsítése, így a városvezetés kiemelt célként kezeli az M44-es út mielõbbi gyorsforgalmúvá tételének szorgalmazását. Feladatunk tehát vannak bõven!
Mindannyiunkon múlik, hogyan tudunk élni a felkínált lehetõségekkel!
Õszintén hiszek abban, hogy majdani utódaink, akár 35 év múlva is büszkén emlékezhetnek majd ránk s mindarra, amit Békésért teszünk.
A mai világ, nem a csodavárásról szól, s erre legjobb élõ példaként a most kitüntetetteket tudom mindenki figyelmébe ajánlani.
De mivel jól tudom, hogy rajtuk kívül is sokan, igen sokat vannak még, akik dolgoztak Békésért, tettek mindannyiunkért, hadd mondjak most köszönetet nekik is.
Bár a jelen komoly nehézségeket támaszt valamennyiünk elé, dolgozzunk az élet bármely területén, hiszem és nap, mint nap meg is tapasztalom, hogy így is lehet fejleszteni, így is sikerülhet elõrébb vinni Békés ügyét. A mindennapok küzdelmei, a soha nem tapasztalt erõfeszítés részévé vált mindenapjainknak családjainknak és városunknak is. Jövõnk, munkánkba vetett bizalmunk éppen ez: hogy helytállnak, hogy helytállunk.
Ezért van most jogunk, ezért van itt és most okunk az ünneplésre.