Nagy megtiszteltetés és Békés városának nagy öröm, hogy idén elsõ ízben az Alapfokú Mûvészeti Iskola adhat otthont a Megyei Fuvolaversenynek.

Mint azt sokan tudják, már az ókorban is ismert volt, hogy a zene jótékony hatással van a fáradt emberre, nyugtatja a pattanásig feszült idegeket. A Bibliai Dávid hárfamuzsikájával enyhítette a rosszkedvû király, Saul szenvedéseit.
„A zene gazdagítja a kedélyt, nemesíti az ízlést, fogékonyabbá tesz más szépségek iránt” – mondotta egykor Bárdos Lajos, a XX. századi magyar zenetörténet kimagasló alakja.
Bizton állíthatjuk, hogy a mai kor emberének talán soha nem volt ekkora szüksége a jótékony zenére, mint most. Öröm látni, hogy a híres magyar zenei oktatás gondoskodik utánpótlásról, hogy újra meg újra megtelnek a koncerttermek, folyamatosan érkeznek a tehetséges gyerekek, akik szüleik, elõdeik nyomdokán lépik át a zeneiskola falait. Büszkék vagyunk rájuk, mint ahogyan büszkék vagyunk, a nemrég kiváló minõsítést elnyerõ Békési Zeneiskolára és a Békés-tarhosi Zenei Napokra is.
Azok a gyerekek és fiatalok pedig, akik a megyei versenyen, itt Békésen számot adnak tudásukról, a hosszú, gyakorlással eltöltött órák fáradságosan megérett gyümölcsérõl – õk elmondhatják magukról, hogy máris elértek valamit, elmondhatják, nem fáradtak hiába. Nem csak azért, mert részt venni egy ilyen versenyen, már önmagában is feltételez egyfajta tudásszintet, hanem azért is, mert a zenei tudás kincsét kapták ajándékba, amely segítõ társuk, hasznos támaszuk, vigasztaló menedék lehet számukra a jövõben is.
Több fiatal mûvész, aki részt vesz a háromévente megrendezésre kerülõ megyei fuvolaversenyen, hamarosan országos szinten is megméretteti magát. Biztos vagyok benne, hogy a zsûrinek nem lesz könnyû dolga, amikor a verseny végén eredményt hirdet, hiszen nyolc Békés megyei iskola fuvolanövendékei adnak számot tudásukról a legfiatalabb, kilenc éves korosztálytól a végzõsökig.
„Ha játszol, ne törõdj vele, ki hallgat. Mindig úgy játssz, mintha mestered hallgatna.” /Robert Schumann/