Újév napjával a szilveszteri mulatozást, az óév búcsúztatását követõen a várakozás a jövõbe tekintés és a remény idõszakába lépünk. A legtöbben végigtekintünk ilyenkor az elõttünk megnyílott új idõszakon.

Tervekkel, célokkal, kívánságokkal, sõt olykor fogadalmakkal írjuk tele még üres, képzeletbeli naptárunkat. Az emberiség történetét és saját életünket már hosszú évszázadok óta meghatározza ez az örök körforgás: az elszálló majd újrainduló évek végeláthatatlan láncolata. Benne van ebben a befejezés és az új kezdet elválaszthatatlansága éppúgy, mint az emberei akarat és tetterõ kifogyhatatlansága is.
Nem lehet az véletlen, hogy bárhol is talált eddig az emberiségre az újév, mindenhol a remény felcsillanása, a tervezgetés a jövõbe vetett hit derültsége adott erõt. Hány õsünk tölthette a szilvesztert fedél nélkül, hideggel, éhséggel dacolva vagy akár egy lövészárok mélyén? Hányan lehettek, akiknek elszorult a szíve az éjfélt jelzõ óraütésre, harangszóra vagy ágyúlövésre? Bizonyára sokan voltak. Mint ahogyan sokan voltak azok is, akik meleg szobában, fényes bálteremben várták az újév elsõ pillanatát és tánccal, nevetéssel indultak az újesztendõ elé. De bárhogyan is köszönt rájuk ez a nap, soha nem voltak egyedül. Szükségben és víg mulatságban is együtt voltak, gondolataik egyfelé szálltak. Nekünk is erõt kell, hogy adjon, mint ahogyan ad is immár generációk óta az a tudat, hogy összetartozunk, hogy céljaink, vágyaink összekötnek bennünket. Talán innen származik az a régi-régi igényünk, hogy társaságban, barátainkkal együtt köszöntsük az újesztendõt. Jólesik látni magunk körül a megszokott arcokat, jól esik sok szerencsét kívánni azoknak, akik számítanak nekünk és valljuk be, jól esik nekünk is, ha embertársaink jókívánságaival megerõsödve tekinthetünk a jövõbe.
Szeretném ha kinek-kinek teljesülhetne ez a legkedvesebb vágya ebben az évben.
Kívánok ehhez valamennyiüknek sok sikert, jó egészséget a 2009-es esztendõben!