Kénytelen vagyok belátni: ezt a blog írást nem nekem találták ki… Hetek-hónapok múlnak el, hogy tudjak rá egy kis időt szakítani, hogy gondolataimat ily módon is megosszam másokkal. S a hangsúly most az „ily módon” szavakon van. Hiszen munkámnál, hivatásomnál fogva lelkészként, vallástanárként naponta megosztom a gondolataimat másokkal, nem is kevesekkel. De ez mégis csak más…

8 nappal vagyunk húsvét után, amely ünnep a keresztyén világ legnagyobb ünnepe, hiszen ezen az ünnepen Jézus Krisztus halálból való feltámadására emlékezünk. Szoktuk így is mondani: ez az új élet, az új kezdet, az új lehetőségek ünnepe.

E sorok írásakor javában benne vagyunk a böjtben. A ma embere számára ez már nem is igazán megfogható, hacsak nem a fogyókúra oldaláról. Pedig valójában sokkal többről van szó…

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom,legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” (Ézsaiás 40,3-4.)- Advent 1. vasárnapjával ismét elkezdõdik az „ünnepes félév” anyaszentegyházunk életében. Szinte egymást érik az ünnepek, s alig múlik el az egyik, már itt van a következõ, hogy kiemeljen bennünket a hétköznapok szürkeségébõl. Ünneplõbe öltöztetik lelkünket, s könnyen úgy érezzük: igen, ez kell nekünk, erre van igazán szükségünk, bárcsak mindig így maradna! Hiszen ha kilépünk a hétköznapok valóságába, szembetaláljuk magunkat a sokféle nyomorúsággal, csüggedéssel és reménytelenséggel, félelmekkel és elbizonytalanodásokkal, gazdasági csõdhelyzettel és társadalmi válsággal. Ugyan mit tudunk mi tenni ezzel a saját levében fövõ, rotyogó, bûnnel terhelt világgal?

Természetesen nem a sokunk által kedvelt nyári zöldségféle szüretelésérõl kívánok értekezni, hanem az átvitt értelemben vett „uborkaszezonról”, ami általában a nyári idõszakot jellemzi életünk legtöbb területén.

A tavaszi megújulás csodálatos világára tekintve, s a húsvéti örömüzenettel, a Jézus Krisztus halál feletti gyõzelmérõl szóló bizonyságtétellel a szívemben kívánok mindenkinek kegyelemmel teljes áldott húsvéti ünnepet! Ám miközben ünneplünk, s a szívünk megtelik Isten magasztalásával, nem hunyhatunk szemet a mindennapi életünket megnyomorító, társadalmi- gazdasági válság ezernyi, mindannyiunkat közelrõl érintõ hatása felett, ami már korántsem szívderítõ és reménykeltõ. Nem túloznak azok az elemzõk, akik a tatárjárással, a mohácsi vésszel, vagy éppen a nagy forradalmak (1848. és 1956.) megtorló intézkedéseinek a hatásaival említik egy napon országunk jelen és jövõbeli állapotát.

Tudom: életünk minden területe határok közé van szorítva… Mihelyt megszületünk, máris behatárolják mozgásterünket. S ez így megy végestelen végig egész életünkben. Csakhogy: amíg a rácsos ágyban fekszünk, még javunkra is válik az, hogy szüleink beszabályozzák életterünket.

Vagy még inkább így: nincs! Mert az egyébként is súlyos állapotban lévõ országunkat még „az ág is húzza…” Két másik ország botor vitája egy egész földrészt, Európa jó részét, s benne kicsiny országunkat is válsághelyzetbe sodorja. S megint ki issza meg mindennek a levét? Azok, akik eddig se tehettek arról, ami „begyûrûzött”, ami „rajtunk kívül álló okok miatt ránk szakadt”, stb.

„A világosság a sötétségben fénylik…”(János evangéliuma 1,5. - Karácsony lényegét sokféleképpen próbálták már megfogalmazni… (a szeretet ünnepe, az ajándékozás alkalma, a családok megbékélésének lehetõsége, stb…). Itt és most figyeljünk János evangélista szavaira, aki a többi evangélistától eltérõen nem hétköznapi módon tesz bizonyságot Jézus Krisztus születésérõl. Nem beszél istállóról és jászolbölcsõrõl, pásztorok és napkeleti bölcsek látogatásáról. Számára a hangsúly az örök Ige testté lételén van, Akinek az egyik legfontosabb jellemzõje, hogy Õ maga a világosság.

Akár történelmi pillanatnak is nevezhetnénk azt a ma este (2008. október 14.) megnyíló kiállítást és ugyancsak a mai nappal kezdõdõ, egy hónapon át tartó elõadássorozatot, amit a békésen mûködõ felekezetek - szám szerint hatan -, hosszú hónapok szervezõ munkájával hoztak létre a Biblia Éve alkalmával. Történelmi, mert páratlan kezdeményezésrõl, összefogásról van szó. Bátran állíthatjuk, hogy ez országosan - sõt ennél messzebbre is tekintve - egyedülálló.